Aradszky László - Hová sietünk?

Az én nagyapám gyalog járt csupán
és nagy ritkán lóval.
Csinos ember volt, s mikor udvarolt,
várták minden jóval.
Csodákat mesélt, hogy ő hogyan élt,
lángolt száz lányért.
Dolgozott, jól evett, sétált és énekelt,
mindenre ráért.

Mondjátok, hova sietünk?
Álljunk meg néha, s nézzünk szét!
Amíg rohanunk, nem látjuk
azt, hogy kék az ég.
Mondjátok, hova sietünk?
Kell néha egy-egy állomás.
Üljünk egy percre le,
oly régen kellene,
jól esne egy kis áldomás!
Lá-lá-lá, lá-lá-lá,...

Ha az unokám emlékezik rám,
így szól rólam szépen:
Csinos ember volt, sokat udvarolt
egyszer réges-régen.
Akkor a tempó nem volt rohanó,
ő még szebben élt.
Dolgozott, jól evett, sétált és énekelt,
mindenre ráért.

Mondjátok, hova sietünk?
Álljunk meg néha, s nézzünk szét!
Amíg rohanunk, nem látjuk
azt, hogy kék az ég.
Mondjátok, hova sietünk?
Kell néha egy-egy állomás.
Üljünk egy percre le,
oly régen kellene,
jól esne egy kis áldomás!
Lá-lá-lá, lá-lá-lá,...
Mondjátok, hova sietünk?
Álljunk meg néha, s nézzünk szét!
Amíg rohanunk, nem látjuk
azt, hogy kék az ég.
Mondjátok, hova sietünk?
Kell néha egy-egy állomás.
Üljünk egy percre le,
oly régen kellene,
jól esne egy kis áldomás!
Lá-lá-lá, lá-lá-lá,...