Erhid - Utolsó a December

Meséld el milyen a sötétség, annak aki fényben jár,
az életben az úton, akadályt ő miért nem lát?
Mi lehet bennünk közös? Félvárról teszem fel,
úgy is eldönt majd mindent az Utolsó December.

Mikor tovább állna mindenki, pillanatra várj még,
élvezd ki a percet, mert az idő lesz mi ránk lép.
Mindenki sietős meg rohan és most nem ér rá,
de nézzél csak körbe az utolsó ez idén már.
A pillanatot gyűjtöm, egyszer tudom késő lesz,
hiába csillognak a fények, de mit adtak ők a vérzőknek?
Lelkek törtek össze félúton a sérültek,
mikor segíteni tudtak, akkor ők meg miért ültek?
Mit adhatnak számomra, mindent ami nekem kell,
a nyugalmat, emléket, az utolsó a December...
Mit adhatnak számomra, mindent ami nekem kell,
a nyugalmat, emléket, az utolsó a December...

Refr.: 2x
Meséld el milyen a sötétség, annak aki fényben jár,
az életben az úton, akadályt ő miért nem lát?
Mi lehet bennünk közös? Félvárról teszem fel,
úgy is eldönt majd mindent az Utolsó December.

Ha a pillanatnak éltél, nyomj most egy kis pausét,
tegyél végre félre, mindent ami szarul ért.
Hallgasd meg a csendet, örülj majd a zajnak,
hidd el csupán egy percre, hogy fenn csak téged akarnak.
Egyszer elfogynak az órák, nem lesz már több hátra
és hogy emlékezzünk újra, nem dőlhetünk hátra.
Egyszer megállnál egy kicsit, de nem hagy majd az élet,
inkább pihenj meg most, amíg van rá még esélyed.
Egyszer elsötétül minden, nem nézhetsz fel a holdra,
nem lesz többé fénye se az embereknek gondja.
Eljön majd a nap, mikor nem várhatunk tovább már,
akit mind idáig szerettünk mindegyik már tovább állt.
... nem várhatunk tovább már,
... mindegyik már tovább állt.

Refr.: 2x
Meséld el milyen a sötétség, annak aki fényben jár,
az életben az úton, akadályt ő miért nem lát?
Mi lehet bennünk közös? Félvárról teszem fel,
úgy is eldönt majd mindent az Utolsó December.