Atlantis - Kontraszt a lélekben

Kontraszt a lélekben sokszor adódik,
kétféle érzés jobbra-balra húz.
Nem tudod, mit kell tenned,
lelked őrlődik, arcod gondterhelt, bús.

Errefelé minden olyan csendes,
errefelé újra élek én.
Fejem felett színes, lombos ágak,
itt minden olyan szép.

Bokrok alján illatos virág,
tisztásokon harmatos a rét.
Öreg tölgyek magányosan állnak,
itt minden olyan szép.

Hogyha idejövök,
minden rosszat elfelejtek én.
Nem kell folyton azt mondanom,
hogy hagyjanak békén.

Füstben, porban, rémítő zajban
élem az életem.
Tönkretesz ez a rohanó élet,
higgyetek nekem.

Errefelé minden gondom elmúlik,
elnézem az erdő életét.
Nekidőlök öreg mohos fáknak,
itt minden olyan szép.

Oly jó lenne mindig erre járni,
ilyen boldog nem voltam már rég.
Állok a kis erdei tó partján,
itt minden olyan szép.

Mindig-mindig, folyton-folyvást,
gyötörnek szüntelen.
Tedd ide ezt, tedd oda azt,
mondják csak nekem.

Tiszta őrült minden ember,
ki rohan a pénz után.
Elsodornak, megtaposnak,
széttépik ruhám.

Kontraszt a lélekben sokszor adódik,
kétféle érzés jobbra-balra húz.
Nem tudod, mit kell tenned,
lelked őrlődik, arcod gondterhelt, bús.