Szűcs Judith - Belelóg a kalapom az arcomba

Elmúlt ezer év, ugyanaz a te zenéd,
csak jobban szólnak a rádiók.
Ez kell minekünk, ettől lebegünk,
minek ide mindenféle rock and roll.

Ez felderít és felvidít
és sokkal jobban eltelik az idő.
Arról ki tehet, hogy nálunk recsegett
a luxemburgi rádió.

Szinte minden rendben van,
ilyen a világ, nem a te hibád.
Amerika, az kicsit messzebb van,
a kanyar után, balra azután.

Nem baj, én már megszoktam,
ritkán ébredek New York-ban.
Élünk a semmire, télire élire állítva, szárítva,
nem a te hibád, ilyen a világ.

Nem baj, én már megszoktam,
ritkán ébredek New York-ban.
Élünk a semmire, télire élire állítva, szárítva,
nem a te hibád, ilyen a világ.

Egyszer úgyis minden bajod elmúlik,
de addig még hadd szóljon a hopp-music.
A heavy roma csávó nem valami lácsó,
jaj, de szégyellem magam.
De ha a heavy roma csávó nem valami lácsó,
jaj, de szégyellem magam.

Háj-ná-ná-ná ...

Ugyanaz a zene szól a diszkóban,
itt az utcasarki krimóban.
Fényesek a csillagok a sötétben,
mérgesek a hajnalok a környéken.

Ha jót akarsz, ne gondolj a tegnapra,
ne gondolj a mára meg a holnapra.
Hisz a napok úgyis olyan egyformák,
jobb helyeken talán nem is gondolják.

Szinte minden rendben van,
csak Amerika, egy kicsit messzebb van.
Nem baj én már megszoktam,
hogy belelóg a kalapom az arcomba.

Háj-ná-ná-ná ...

Nem baj én már megszoktam,
hogy belelóg a kalapom az arcomba.

Nem tudom, hogy mi jön még.
Szól a zene, mi kell még?
Macskaköves autóúton
száguldunk egy metál színű Trabanton.

Hej, daláré, daláré,
savanyú limonádé.
Nem baj semmi se számít,
rakjon még egy szívószálat a pohárba.

Sűrűn esik az eső,
bánom is én, háj-ná-ná ...
Nincs nálam az esernyő,
bánom is én, háj-ná-ná ...

Bánom is én, há-rá-rá ..
sűrűn esik, háj-ná-ná ...
Sűrűn esik az eső,
bánom is én, háj-ná-ná ...

Arról ki tehet, hogy nálunk recsegett
a luxemburgi rádió.