1956. Aki magyar... (musical) - Piros a vér a pesti utcán

Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja,
Akadozva száll még az ének, de már miénk a pesti utca.

Nincs más teendő, ez maradt, csak ez maradt már menedékül,
Valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, ujjongva csapnak, kiborulnak a széles útra,
Selyem színei kidagadnak, ismét miénk a pesti utca.

Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan, tiszta szívvel,
S a fegyverek szemünkbe néznek, kire lövetsz Belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez,
Piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert vertél szívünkre, merre futsz?
Véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

Piros a vér a pesti utcán, eső esik és elveri,
Mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövei.

Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére folyt,
A háromszin lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót!

A háromszin lobogók mellé tegyetek három esküvést,
Sírásból egynek tiszta könnyet és a zsarnokság gyűlöletét.

S fogadalmat, te kicsi ország, el ne felejtse, aki él,
Hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán folyt a vér.