Azok a Fiúk - Szívemen a láncok

A fáradt téli éjben,
csak a holdfény ölel át.
Suttogások lenn a mélyben,
nem hiszem el, gondolsz még rám.

Megfakult utcák szürke képe,
halkan sírnak a fák,
de nem látod.
Hűvösen néznek rám a fények,
Árnyékod lassan megtalál
de nem látod.

Nem szabad, hogy fájjon,
nem szabadna várnom,
engem akarj még.

Refrén:
Szívemen a láncok
egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom,
minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok
egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom,
újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?

A fáradt téli éjben,
halkan sírnak a fák.
Hűvösen alszik már a napfény,
jéggé vált álmokat talál,
álmot talál.
Hűvösben áll.
És az úton lassan némán hallgat,
mélybe húz.

Refrén:
Szívemen a láncok
egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom,
minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok
egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom,
újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?

Szívemen a láncok
egyre húznak le a mély felé.
Börtönödre vágyom,
minden mozdulattal bennem élsz.
Szívemen a láncok
egyre húznak a mély felé.
Börtönödre vágyom,
újra bennem ég el.
Nézd, a hegyeken túl,
céltalanul kereslek még.
Nézd, a hegyekig nőttél.
A szívemben élsz.
A lelkemben félsz.
Mond meg miért?
Mond el, hogy miért?