Kimnowak - Háború

Nézd a vad hajnalt,
hogy tépi szét az éjszakát,
Hogy múlik el majd
minden titok s minden vágy.
Pillanat és vége,
lassan lángra lobban az ég.
Egy pillanat a béke,
hát add ezt nekem még!

Hajtsd ölembe arcod,
hadd rejtsem el most, ne lássa más!
A holnap úgyis
ellopja tőlem, s nem lesz más,
Csak egy emlék,
sosem volt lázas, vak zuhanás.
Hazudj nekem még,
oly édes a gyilkolás,

Hisz minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Nincs több halálom,
minden kapu nyitva áll
Elszáll az álom,
szemedben vágtató paripák
Menekülj, angyal!
Vissza se nézz a fényből már!
Megtört hatalmam,
földre hullt koronám,

Mert minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Nézd hát a hajnalt,
karjai közt hogy haldoklik az éj
Hogy tűnik el majd,
kék bársonyán már átüt a fény
Pillanat és vége,
megvadult szivekbe veszett világ
Sosem lesz béke,
alattunk lángol az ágy

És itt marad a félelem,
túl közel a végtelen
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők, tombol a vér,
szárnyra kap, s elvisz a szél
már.