Eszményi Viktória és Heilig Gábor - A Hilton merre van?

Jó tíz éve van talán, hogy Budapest, Keleti Pályaudvarán,
Két bőrönddel kezemben álldogáltam, mint vidéki lány
Vajon hol kéne lakni? - így kérdeztem magam,
Tán albérletben, vagy inkább a Hiltonban?
Vajon hol kéne lakni? - bár a választ jól tudtam,
Mégis albérletben találtam magam!

Rózsi nénit szerettem, s jól kijöttünk volna kettesben,
De egy szobája volt csupán, s arra jutott mág vagy három lány!
De nekem, hol kéne lakni? - így kérdeztem magam,
De még azt sem tudtam, a Hilton merre van!
Vajon hol kéne lakni? - így kérdeztem magam,
De még azt sem tudtam, a Hilton merre van!

Ref. Várj, várj még rám, szép szállodám, várj még reám!
Várj, várj még rám, szép szállodám, várj még reám!

Az időnek gyors szárnya van, elrepült, s itt állok lakatlan!
Nem ad senki tanácsot, s hiába nyaggatom a Tanácsot!
Mondják meg: hol kéne lakni? - mert szégyellem magam,
De még most sem tudom, a Hilton merre van?!
Mondják meg: hol kéne lakni? - mert szégyellem magam,
De még most sem tudom, a Hilton merre van?!

Ref. Várj, várj még rám, szép szállodám, várj még reám!
Várj, várj még rám, szép szállodám, várj még reám!

Várj, várj még rám! Lesz benned még: külön szobám!
Várj várj még rám, szép szállodám, várj még reám!