Berecz András - Bort iszok

Bort iszok én, látod, pajtás,
nem élek én búval, mint más.
Mer' ha búval élnék, mint más,
megölne engem a sírás.

Töltsd meg, Jancsi, poharamat,
hadd öblítem a torkomat!
Mer' a pohár megtöltve jó,
az én torkom öblítve jó!

Töltsd meg, öcsém, a pipámat,
hadd füstölöm ki a számat!
Mer' a hús is füstölve jó,
a jó bor pedig mindenre jó.


Ideje volna már
a kakasnak szólni,
a kakasnak szólni,
nékem házasodni,
nékem házasodni.

Szegény lyányt elvennék,
én is szegény vagyok,
két szegénynek együtt,
hej, de nagyon bajos,
hej, de nagyon bajos.

Gazdalyányt elvennék,
annak van mindene,
hogyha egyet szólnék,
ő a feje lenne,
ő a feje lenne.

Juhászlyányt elvennék,
annak nagy a fara,
hogyha én elvenném,
nagyobbra hizlalja,
nagyobbra hizlalja.

Így hát most már tovább
nincs semmi reménység,
hadd szóljon hát, komám,
tovább a legénység,
tovább a legénység!


Csuhaj, nem bánnám, ha holnap lenne vasárnap,
csuhaj, meglátnám a bús szívit a babámnak!
Ne szomorítsd, ne búsítsd az árva szívemet,
így is eléggé fáj, hogy a tiéd nem lehet!

Csuhaj, kövecses az édesanyám udvara,
csuhaj, lassan gyere, kisangyalom, be rajta!
Lassan pengjen a rézsarkantyúd csipkés taréja,
csuhaj, ébren alszik édesanyám, meghallja!


Csütörtökön este jártam nálad lesbe'.
Esett a hó, fújt a szél,
vártalak, babám, nem jöttél,
hej, de hűtlen lettél!

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok!
Most megyek a lányokhoz,
hej, a csárdás kisangyalomhoz,
el ne boruljatok!