Echonald - Az én háborúm

Kegyetlenség úgy élned, hogy a remény nincs jelen.
Fáradt vagy és úgy érzed, hogy a holnap nem kell Neked.
Rossz érzésű emberek vesznek körül mindenhol.
Végignézed, hogyan hullanak szét a családok.

Ez az én háborúm, Neked mindegy, úgysem tartasz velem.
Félsz egy újabb pokoltól, amit az élet adhat Neked.
Nem mondom, hogy védj meg, úgyse kérhetem.
Bízom abban, hogy az életed majd újra átértékeled.

Elátkozol minden percet, bár tudod, felesleges.
Az egyik elmúlik, jön a másik, ez ellen nem tehetsz.
Az égre nézel, fohászkodsz, de hited senkit nem talál.
Úgy érzed, hogy nincs kiút, az élet majd megy tovább.

Ez az én háborúm, Neked mindegy, úgysem tartasz velem.
Félsz egy újabb pokoltól, amit az élet adhat Neked.
Nem mondom, hogy védj meg, úgyse kérhetem.
Bízom abban, hogy az életed majd újra átértékeled.

Ha bármit is mondtam, úgy gondoltam, nem félek semmitől. Nincsen semmim, amit elvehetsz tőlem, nekem ennyi az életem.

Ez az én háborúm, Neked mindegy, úgysem tartasz velem.
Félsz egy újabb pokoltól, amit az élet adhat Neked.
Nem mondom, hogy védj meg, úgyse kérhetem.
Bízom abban, hogy az életed majd újra átértékeled.