Katonadalok - Szováti katonadalok

Vágják az erdei utat,
vágják az erdei utat,
viszik a magyar fiúkat,
viszik a magyar fiúkat,
viszik a magyar fiúkat.

Viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket,
viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket,
szegény magyar legényeket.

S kit felfelé, kit lefelé,
kit felfelé, kit lefelé,
csak nem a hazájok felé,
csak nem a hazájok felé,
csak nem a hazájok felé.

Gyere pajtás katonának,
gyere pajtás katonának,
jobb dolgod lesz, mint apádnak,
jobb dolgod lesz, mint apádnak,
jobb dolgod lesz, mint apádnak!


S a pávának három tolla aranyos,
a pávának három tolla aranyos,
nem leszek én az erdőbe' több' lakos,
nem leszek én az erdőbe' több' lakos.

Az erdőben verbuválnak kötéllel,
az erdőben verbuválnak kötéllel,
elfogják a szegény legényt erővel,
elfogják a szegény legényt erővel.

S megy utána apja, anyja, sirassák,
megy utána apja, anyja, sirassák.
Kérik vissza száz forintér' , s nem adják,
kérik vissza száz forintér' , s nem adják.

S a gazdának öt-hat fiát nem bántják,
a gazdának öt-hat fiát nem bántják.
A szegénynek, ha egy is van, elfogják,
a szegénynek, ha egy is van, elfogják.


A regruta búval éli világát,
szomorúan írja haza a lapját,
üdvözletét arany csókkal lezárja, lezárja,
hej, úgy küldi a szere-szeretője számára.

Verd meg Isten azt a gyászos vonatot,
melyik engem a Regátba elhozott!
Hosszú vonat, vigyél vissza hazámba, Szovátra,
hej, hogy boruljak az én régi babám vállára!


Édesanyám rózsafája,
engem nyílott utoljára,
bár sohase nyílott volna,
maradtam volna bimbóba'!

Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem.
De én arra nem hallgattam,
titkon szeretőt tartottam.

Édesanyám is volt nékem,
keservesen nevelt engem,
éccaka font, nappal mosott,
jaj, de keservesen tartott.