Pál Utcai Fiúk - Életrajz

Ha nem lennének szép selyemruhák,
Ha nem lennének szőnyegek, puhák,
Ha nem lenne autó mely úgy suhan,
Ha nem lenne parfüm, ó! Csakugyan...
Ha nem lenne ékszer mely úgy ragyog,
Nem lettem volna az ami vagyok.

Ha nem volnának gazdag emberek,
Kiknek zsebében pénz van, rengeteg...
Akik unottak és kényelmesek,
Kiknél a szerelem nem nagy eset,
Kik nőt vesznek mint egy szép állatot,
Nem lettem volna az ami vagyok.

Ha nem lenne éjjel tánchelyiség,
Ahol ezer, sugárzó villany ég,
Ha nem keringne francia zene,
Az édes pezsgő ha nem ömlene,
S nem tetszettek vón' hitvány kis dalok,
Nem lettem volna az ami vagyok.

Ha nem lenne kávéház mely meleg,
És benne vastag, hangos emberek,
És cigány aki jókedvet csinál,
S egy vendég aki sörrel megkínál,
S akitől egy tubarózsát kapok,
Nem lettem volna az ami vagyok.

Kinn a ligetben ha nem volna pad,
Melyre leülni ingyen is szabad,
S melyre a kócos fiú is leül,
S nem maradunk ott este egyedül,
S ha nem ragyognának a csillagok,
Nem lettem volna az ami vagyok.

Ha a világon nem lenne nyomor,
Gyomor melyet az éhség ostromol,
Apa akinek teher a gyerek,
Anya ki csak köhög, s pityereg,
S nem kérdi a lányom hol csavarog,
Nem lettem volna az ami vagyok...