Bojtorján - Tűsarkú dal

Tavasz volt éppen, ha jól emlékszem
Vezetői engedélyem akkor kaptam kézhez épp
Miközben álltunk útra készen, a fiúkat arra kértem
Hogy egyszer hadd vezessek én

A város széléig el sem értünk,
meghűlt már a vérünk, felforrt a hűtővizünk
Az úttól nem sok jót reméltünk,
némán összenéztünk, s tudtuk, hogy késve érkezünk

De mire gázt adtam, fékezhettem
A fiúk mind szidtak engem, szörnyű érzés volt
Pedig a tűsarok kényelmetlen
akadályt nem érezhettem, s minden ellenem szólt

Felénél járhattunk az útnak,
a fiúk dúltak-fúltak, mert kilyukadt egy kerekünk
De én csak biztattam magunkat,
a percek lassan múltak, kínunkban már nevettünk

Amikor féktelen jókedvemben
valamit elvétettem, majdnem elveszett az út
De ti már ismerhettek engem,
mindent meg is tettem, azt is ami másnak bonyolult

De mire gázt adtam, fékezhettem
A fiúk mind szidtak engem, szörnyű érzés volt
Pedig a tűsarok kényelmetlen
akadályt nem érezhettem, s minden ellenem szólt

Amikor végül este hatra
beestünk a színpadra, mindnyájan egyre gondoltunk
Tudod, hogy jó kedvű a banda,
de aznap nem tudhatta senki, hogy min nevettünk úgy

De mire gázt adtam, fékezhettem
A fiúk mind szidtak engem, szörnyű érzés volt
Pedig a tűsarok kényelmetlen
akadályt nem érezhettem, s minden ellenem szólt