Funktasztikus - Halkan trombitál az Isten a háztetőn video

Tartsd lent!
Előadó: Funktasztikus
Album: Tartsd lent!
Megjelenés: 2014
Hossz: 3:14
Szövegírók: Csató Adorján
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: szerzői kiadás
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 4508 alkalommal

Beküldő

Zeneszöveg.hu

Zeneszöveg.hu

Pontszám: -

Dalszöveg

Tiszta udvarok, rendes házak,
a magány és a bánat lesznek a csendes társak.
Dörög az ég vagy csak szekrényeket tologat?
Bicegek, hegyeket cipelek, viccelve oltogat mondhatom...
Mikor a gyors éttermi dolgozó kitűzőjén a nevemet olvasom
-Jó napot!
-Helló!
Elhallkulnak a harangok,
hamuszürkék a verebek és piszkosak a galambok.
Ott állok hátul az árnyék takarásában,
a boldogság utca minden lakásában.
Kulcslyukakon át fújom el a gyertya lángot,
kulcslyukakon át láthatod a valóságot.
Félszemmel a halandóságot, a vérszagú mélabút,
metamorfózis: a jó a rossz és a csúf.
Nem élhetünk igazságot hazudva,
közös bennünk, hogy nem bízunk magunkban.

Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.

Úgy a Mennyekben, ahogy a szennyben,
a magasságosnak még a szeme se rebben,
akit ma szeretsz, ki tudja hol lesz holnap?
Mint egy csonkig égett cigarettavéget eldobnak.
Feldobnak, akikben megbízol,
csíkokban esik a hó, az utcákat felszívod,
Lám-lám a fiatalságukat vissza sirató,
virrasztó molylepkék és tarka pillangók.
Gyilkos tündér, hamis tanmesék,
tragikomédiák, drámák, emberi falfesték.
Szoba, konyha, garzon, olcsó teátrum,
szárnyat bont a kitömött varjú preparátum.
A mennyezetről szállingózik a vakolat
a kávéfőzőn cseppfolyóssá válik a markolat.
Görcsöt kap a mutató ujjad a ravaszon,
a ballagási zakódban fekszel a ravatalodon.
Eltoltad, átkozott szerelem az Övé,
semmi nem tart örökké,
egyszer minden elporlad
zabolátlan ifjúból vénember: a saját véreddel teszel pontot a végére a verssornak.

Halkan trombitál az Isten a háztetőn,
egyszer találkozunk az örök vadászmezőn.
Felettünk a viharfelhő, tornádóból szellő,
megőszül, mire felnő, nem látja a fától az erdőt.
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt.
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől,
halkan trombitál az Isten a háztetőn.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2021 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább