Hobo Blues Band - Frontszínház

Tornaterem a fronton. Középen dobogó. Fölötte lobogó.
Vaskályha ontja a meleget, nem sokat ér.
Itt mégis nyár van, hiába üvölt kinn a tél.

Forró a hangulat. Nemrég érkezett (szekéren) a társulat.
Malasitsné Méz Lola, szőke csoda, Angyal Angéla, primadonna,
Rigó Rozi, szubrett, Madárfejű Lajcsika, bonviván,
valamint Hackenhauser Fridolin, direktor és konferanszié,
aki szavalni kezd:

Itt a színház, itt a csoda! Hősöknek szól a műsora.
Minket küldött el a nép, mondjuk el: a jövő szép!
Fiaink kemény legények, megvédik az asszonynépet,
Legyőzik az ellenséget, szerintük ez nem művészet.
(Pardon.)

Már jön is Lola művésznő:
Drága kiskatonám, itt vagyok, itt vagyok,
Én ma itt csak néked dalolok, dalolok,
Tegnap nyusziként keltél fel,
Reggel biztosan tigris leszel!

Nézd, háromszínű a kosztümöm, kosztümöm,
Érzem, győzni fogsz, esküszöm, esküszöm,
Úgy szeresd a művészetet,
Mint ahogy én a lövészetet.

Tánc! Hoppá! Körbe-körbe! Közlegény úr, kapjon ölbe!
Ejnye, durci kis harcos, jöjjön, ne legyen morcos!
Tánc! Hoppá! Körbe-körbe! Közlegény úr, kapjon ölbe!
Ejnye, durci kis harcos, jöjjön, ne legyen morcos!

Ellenem ne indíts rohamot, rohamot,
Számodra mindig nyitva vagyok, -va vagyok!
Nem vagyok én beton erőd!
Másra tartogasd az erőd!

Tánc! Hoppá! Körbe-körbe! Közlegény úr, kapjon ölbe!
Ejnye, durci kis harcos, jöjjön, ne legyen morcos!
Golyó, gránát, akna, bomba, gyere babám a karomba,
Bátor legyél, ne otromba! Veled együtt dőlök romba.

Csattognak a bokák, izzadnak a bakák.
Vaskosak a viccek, bókolnak a tisztek.