Szomszédok - Bárcsak egyszer

Reggel arra ébredek, hogy már nem alszom:
Ébren sosem álmodom,
Mert egyedül vagyok, akárhogy számolom.

Ez a tudat a pokol tornácára űz,
Kialszik bennem a tűz.
Mert minden tévedés, minden pofára esés,
A magány láncára újabb gyöngyöt fűz.

Bárcsak egyszer a 7-es busz úgy menne tovább,
Hogy a hely mellettem foglalt már!
Bárcsak egyszer jönne egy barna hajú lány,
Akitől kinyílna a hóvirág!
Akitől kinyílna a hóvirág!

Az utcán bármerre megyek, turbékol néhány boldog pár,
Kik egymást megtalálták már.
Csak azt nem értem, ez nekem miért nem jár.

Nem tudom, hogy mitől ily bonyolult dolog a lány,
Számomra ez nagy talány;
Mert olyan vagyok, mint egy rosszul kitöltött,
Egy százszor visszadobott nyomtatvány!

Bárcsak egyszer a 7-es busz úgy menne tovább,
Hogy a hely mellettem foglalt már!
Bárcsak egyszer jönne egy szőke hajú lány,
Akitől kinyílna a hóvirág!
Akitől kinyílna a hóvirág!

Bárcsak egyszer a 7-es busz úgy menne tovább,
Hogy a hely mellettem foglalt már!
Bárcsak egyszer jönne egy vörös hajú lány,
Akitől kinyílna a hóvirág...

Bárcsak egyszer a 7-es busz úgy menne tovább,
Hogy a hely mellettem foglalt már!
Bárcsak egyszer jönne egy kopasz lány,
Akitől kinyílna a hóvirág!
Akitől kinyílna a hóvirág!

(A fekete hajúak is felhívhatnak..;)