Szomszédok - Minden csak egy gondolat

Megyek az utcán, nézek erre,
Nézek arra csak félszegen,
Szemem a távolt kutatja:
Kukát kotor egy kóbor kutya.
Kezeim a zsebemben melegszenek,
Arcomon érzem a cseppeket.
Szinte hallom a talpam alatt
A macskakő nyávogásokat.

Nem tudod, nem is értheted,
Mikre képes ez a képzelet,
Hányszor elrepített már
A vadludak szárnyán.
Hiába minden könyörgés,
Így sikerült ez a teremtés:
Te szabhatod meg a sorsodat,
Minden csak egy gondolat.

Buszmegálló és emberek;
Ők is érzik a lehelleted.
Vajon milyen heringfajta vagy,
Ha ez ennyire jéghidegen hagy?
Tekinteted körbevándorol:
Úgy tűnik mindenkiben béke honol.
De mi játszódik a fejekben,
Hát, ez kideríthetetlen.

Nem tudod, nem is értheted,
Mikre képes ez a képzelet,
Hányszor elrepített már
A vadludak szárnyán.
Hiába minden könyörgés,
Így sikerült ez a teremtés:
Te szabhatod meg a sorsodat,
Minden csak egy gondolat.

Minden csak egy gondolat,
De ez nem oldja meg a gondodat.
Minden ember egy új világ,
S lehet, hogy nem figyelnek rád,
De Te kopogj bátran, és láthatod,
Milyen jó, ha felvállalod.
És akkor már nem fojtogat,
Hogy minden csak egy gondolat.