Soltész Rezső - Csillagos az éj

Csillagos az éj, rabul ejti szívedet,
átfesti a színeket, mit lelkünkben naplemente gyújt.
Árnyak a hegyen, elsötétült fák alatt
rád talál egy pillanat,
és átölelsz, mint sziklát a folyó.

Mindent értek én,
ne szólj semmit kedvesem,
nézd, most nincs felettünk semmi sem,
nem lát minket csak az ég.
Lágyan simogató, kedves, halk szavak,
ez egy boldog pillanat.

Csillagos az éj, elvakít a szerelem,
úgy érzed, hogy nincs ilyen,
a szíved egyre gyorsabban dobog.
Szorosan ölelj,
égbeszálló sóhajok, hullanak a csillagok,
és szemedből egy könnycsepp legurul.

Mindent értek én,
ne szólj semmit, kedvesem,
nézd, most nincs felettünk semmi sem,
nem lát minket, csak az ég.
Lágyan simogató, kedves, halk szavak,
ez egy boldog pillanat.

Mert mikor ölelsz, bennem elakad a szó,
ma éjjel más lett a világ,
ezer csillag hullott rád,
számunkra végleg, megállt az idő,
s némán nézlek én,
ez a szerelem, olyan csodálatos, szép.

Csillagos az ég,
végtelen a képzelet,
lebegünk a föld felett,
s mind a ketten egyre gondolunk.
Arcunk összeér,
szemen közben lehunyom,
talán mégsem álmodom,
hisz mindörökre összetartozunk.

Mindent értek én,
simogass még, kedvesem,
hidd el, nem feledlek sohasem,
a sok csillag elkísér.
Ez a boldog forró nyári éj
amíg élek bennem él.