Szabó Leslie - Mámor

Egyik nap megy a másik után,
Nem is akarnak hagyni rám soha semmit,
Csak pár hangot, csak ennyit.

Létem erre a földre húz,
Pedig repülnék én is, mint blues.
Ó szállni! Jó lenne meg nem állni!

Ölelje testem a végtelen,
Már nem kell a tudat és az értelem,
Had legyek ott, ahol nem is fáj,
Ha elmosódik a táj!

Egyik ital a másik után,
Szótlanságom a páncélruhám,
A csendben, egy kicsit bent rekedtem.

Távolba nézek, csak épp feléd,
De nem mond nekem, hogy: „Értem én!”
S hogy a helyemben
Neked más lenne a fejedben!

Ölelje testem a végtelen,
Már nem kell a tudat és az értelem,
Had legyek ott, ahol nem is fáj,
Ha elmosódik a táj!

Mámor, ami vár és nincs is akadály ma már…
Most messze utazom és bérletem e pár pohár.



Mámor, ami vár és nincs is akadály ma már...
Most messze utazom és bérletem e pár pohár.
Ó, e pár pohár!

Egyik ital a másik után,
Szinte én vagyok a saját gondolám,
Úgy úszom… Engedj a habokkal összebújnom!

Merülök oda ahol nekem jó,
Hát süllyedjen el most ez a hajó.
Ma végre, úgy vártam erre a lékre!

Ölelje testem a végtelen
Nem kell a tudat és az értelem,
Had legyek ott, ahol nem is fáj,
Ha a elmosódik a táj!

Mámor, ami vár és nincs is akadály ma már…
Most messze utazom és bérletem e pár pohár.

Mámor, ami vár és nincs is akadály ma már.
Most messze utazom és bérletem e pár pohár.
Ó, e pár pohár!