H-599 - Tizenötmillió

Szemem alatt gyűlnek már a ráncok
Papíron megkopott betűk
Nem tudom merre vett még az élet
Mit tartogat borút vagy derűt

Szolgáltam Istent, a hazát s a királyt
Álmomban a színpadot koptattam én
Csak teszem a dolgom és akkor leszek boldog
Ha szól a dal, s szólhat a zeném

Járom a földet, mit reám hagytak
S unokáimra mit hagyhatnék
Elrabolt hazámban turistaként járva
Bámulni mindazt, mi most is az enyém

Nem tehetem én, hogy befogom a számat
Nem több ez csak egy szerény vélemény
De a régi kereszteken új nevek állnak
Sós mező hallgat, a gyalázat égig ér
A temető hallgat, másokról mesél

Korhadt ágon állunk, alattunk szakadék
Ha nem jön új hajtása az Égigérőfának
Akkor elszáll messze a nyugati széllel
Tizenöt millió elsárgult falevél

Akkor elszáll messze a nyugati széllel
Tizenöt millió elsárgult falevél

A ráncok már a szívemen is gyűlnek
Tépett papíron halovány betűk
Gyermekeimtől csak azt az egyet kérem
Fejezzék be azt, mit nekünk nem sikerült

Különben elszállunk messze a nyugati széllel
Tizenöt millió elsárgult falevél
Különben elszállunk messze a nyugati széllel
Tizenöt millió elsárgult falevél