Ambrus Kyri - A kutyának se kell

Minden kezdet kissé döcögős.
Jól tudja ezt az ember, aki nős.
Persze a férjem ennél messzebb lát,
hozott egy kiskutyát,
egy édes kiskutyát.
A kutya apró volt és mutatós,
nem harapott és nem volt ugatós.
De mivel nem volt jobb hely semmi más,
hát kutyaól lett nálunk a lakás.
És ez így ment heteken,
papucsom keresem,
foltok a szőnyegen.
Rágott mindent, amit ért,
terítőt, asztalt és szekrényt.
És közben szépen nőtt a kedves eb,
mondták rá, hogy egyre kedvesebb.
És mivel nem volt dolga semmi más,
hát ugatott, hogy visszhangzott a ház.
Va-vau, va-vau, va-vau,...
De jó az Isten, s néha jót is ád,
Tirolból jött egy jó barát.
Elmondta rögtön szíve nagy baját,
keres, de nem talál
egy magyar kiskutyát.
Bármilyen szín jó, nem kér nagy csodát,
kutyából úgysem várnak szalonnát.
Mindene megvan otthon, mennyi kincs,
és se kutyája, se macskája nincs.
Talpra barna terrier!
Micsoda karrier, Tirolba visznek el.
Ott majd rághatsz, amíg élsz,
terítőt, függönyt vagy mit kérsz.
Kocsiba ült másnap a kedves eb,
és nekem így volt sokkal kedvesebb.
Drukkolva számolgattam az órát,
hogy mikor lépik át már a határt?
Lá, lá-lá-lá-lá-lá-rí,...
Légy jó barna terrier!
Micsoda karrier, Tirolba vittek el.
Ott most rághatsz, amíg élsz,
terítőt, függönyt vagy mit kérsz.
Eltelt egy hónap, csendes nyugalom.
Gondoltuk, ő is jól van nyugaton.
Aztán egy késő őszi éjszakán
ázottan és sárosan,
de farkcsóválva, boldogan,
gyalogosan visszajött a kiskutyám.
Va-vau, va-vau, va-vau,...
...Jállá-lá-hí, jállá-lá-hó!