Deego - Látok

Látok:
Erőt a szellemben, a jellemben,
Elmét a fejekben!
Én nyitott szemmel járok,
Mégis vakságba zártok!
Ja, kérem a fényt, hadd lássak!

1. Strófa

Látok, te is látsz, mindenki érez valamit,
Mindenki szeretne valamit, mindenki szeretne valakit,
Mindenki belső alkotó szelleme szabad itt,
Kiszabadít, ha te is átérzed és érted a szavaim!
Kell egy társ, egy lélek egy valaki,
Kinek a dalai ugyanolyan tiszták, mint a tiéd!
Egyedül nehéz, nyomnak az évek,
Emberek voltunk egy másfajta névvel,
Ki azzal érvel, ez csak egy rossz hatás,
Ő is vakká válik, nincs folytatás,
Elnyel a sötétség, akár egy dobozban,
Nincsen értelem már a sorokban,
A cirkusz kihalt, nem zúg a parázs szó,
Sír a bohóc és alszik a varázsló!
Van aki galád volt, van aki tiszta,
Már nem számít, a testét beissza
A föld, ugyanúgy mint másét,
Egy szeretőét, egy társét, vagy másét!
Pénzért vagy házért,
Egy gyerekért, mindent megtennék,
Akár a szerekért,
Egy szerepért, mi más,
De a vakság megalkuvás!

Refrén:

Látok:
Erőt a szellemben, a jellemben, elmét a fejekben!
Én látom,
Miről szólnak a számok,
Én látok,
Mert nyitott szemmel járok!
Látok:
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik futnak az agyamon,
Én látom
A mosolyt a szádon,
Én látok,
De vakságba zártok!

2. Strófa

Kell, hogy tisztán lásd, ami körülötted zajlik!
Az ember hajlik a jobb fele,
Kinek ez holt-tere, kinek a Hold fele kell,
Csak nekem csak jó veled,
De ennyi elég, bújj mellém kedves,
A szád nedves a csóktól, a bóktól!
A szótól ne várj csodát, elég, ha elzár a tested,
Te vagy a szobám, a trófeám,
A megnyugvásom, a tisztán látásom,
Csupán a személyed a magabiztosságom,
Te vagy a biztonságom, az én személyre szabott erkölcsös világom!
Jöhetnek átkok, szúrhatnak szilánkok,
Jöhetnek mások, szúrós a virágod,
Az ajtón kilátok, egy közös jövő tárul elém,
Mi együtt állunk elé, együtt szállunk felé
Kéz a kézben,
Kettős folyamat, ész az észben,
Szoríts erősen, ha félsz a térben,
Ne szólj, csak lebegj tovább a fényben!
Egyszer vak voltam, többé nem leszek,
Egyszer tettem meg, mit többé nem teszek,
Nélküled elveszek!
Nélküled vak voltam,
Nélküled vak leszek!

Refrén.

3. Strófa

Pereg a film a retinámon,
A mozivásznon lüktet a fény,
Újabb emlékvesztés pár tequilla-tól,
Emberek állnak és taposnak az artériámon!
Minek is várok egy szebb napot?
Kinek is szánom a holnapot?
Hiába örülsz, kitöröl téged is a világ, akár egy honlapot, lehettél felkapott,
Itt minden létező datált, akár egy naptár,
Ha borul a rendszer, akkor borul a kaptár!
Hiába kaptál egy új esélyt,
Ha nem látsz, csak olvasol egy új mesét!
Gyerekként tiszta vagy, akár a kristály,
Ez vele jár, ez rajt' van a listán,
Amit az élet felírt,
Ahogy az élet megírt téged, úgy vagy tökéletes!
Kell a kéz, ami keres, kell a szíved, hogy tisztán szeress,
Kell az arcod, egy mosoly, hogy nevess,
Kell, hogy észre vedd azt, amit vakon nem tehetsz!
Burokban születtem, egy élet-bábban!
Renovált külsővel egy régi házban
Rab vagyok, mert láttam
Egy érthetetlen évszámban!

Refrén.