Fekete Pál - Egy régi nótát hoz Budáról át a szél

Úgy emlékszem, még iskolába jártam,
A vén Tabánban, ott fenn Budán.
A szomszéd udvarban lakott egy édes,
Tizenhat éves, kis szőke lány.
Büszke volt, miként egy igazi nő.
Tréfa volt, de mégis szeretett ő.
S egy szép napon egy gazdag úr jött érte,
Kezét megkérte, s elvitte őt.

Egy régi nótát hoz Budáról át a szél,
Melódiája fájó emlékről mesél.
Az én szívemnek szól a dal egy zongorán,
S úgy érzem én, hogy sír egy kisleány.
Az esti szél is még a múltról énekel.
A szívünk ennyi szépet nem felejthet el.
A május minden álma újra visszatér,
Ha régi nótát sír Budán a szél.

A kisleány most gazdag úri dáma,
De minden álma ma is enyém.
S azóta titkon, hogyha jő az alkony,
A pesti parton bolyongok én.
Fönn Budán egy büszke palota áll,
Sóhajom, tudom, hogy odatalál.
S ott fent egy nóta hangzik minden este,
Nyugtot keresve a zongorán.

Egy régi nótát hoz Budáról át a szél.
Melódiája fájó emlékről mesél.
Az én szívemnek szól a dal egy zongorán,
S úgy érzem én, hogy sír egy kisleány.
Az esti szél is még a múltról énekel,
A szívünk ennyi szépet nem felejthet el.
A május minden álma újra visszatér,
Ha régi nótát sír Budán a szél.