Kovács Erzsi - Nem szabad elsietni

Lakott egy fiú a mi utcánkban.
Lánnyal még soha nem láttam,
de ha engem észrevett, szeme kimeredt,
máris utánam eredt.
Valamelyik este is várt már rám,
s így próbált szólni énhozzám:
Megmondanám, kérem,
a becses nevemet,
és meghívnám kegyedet.

Nem szabad elsietni sohasem,
értse meg, én ezt mégse tehetem!
Ne legyen túl heves,
hisz úgy nem érdekes,
csak türelem,
csak türelem!
Lalalalalala...
Csak türelem!

De mivel a kis szívem vajból van,
a kérésre végül hajlottam.
Megengedtem néki, hogy sétáljon velem
künn a Margitszigeten.
Amikor a fák alatt baktattunk,
s olyan jóízűn hallgattunk,
egyszerre csak átfogta karcsú derekam,
ám nem hagytam magam.

Nem szabad elsietni sohasem,
értse meg, én ezt mégse tehetem!
Ne legyen túl heves,
hisz úgy nem érdekes,
csak türelem,
csak türelem!
Lalalalalala....
Csak türelem!

Az eset óta több, mint egy év telt el,
s nem bírok már a szívemmel.
Igaz, hogy azóta is velem csavarog,
ám én többet akarok!
Célozgattam rá, milyen jó lenne,
hogyha már végre elvenne.
Rögtön láttam rajta, hogy megrökönyödött,
végül ennyit kinyögött:

Nem szabad elsietni sohasem,
értse meg, én ezt mégse tehetem!
Ne legyen túl heves,
hisz úgy nem érdekes,
csak türelem,
csak türelem!
Lalalalalala...
Csak türelem!