Anita - Várj rám!

A friss, hajnali széllel jön elém
s rám köszön e dal, hisz régen alszik minden.
Hűvös van, hisz most ébred a fény,
te is alszol csendben valahol,
s álmodban a tegnap zakatol.

Arcod talán láttam valahol,
de nem emlékszem rád, olyan vagy, mint más.
Vagy mással voltál, s nem figyeltem hát.
Hiszen most sem tudom igazán, milyen lesz, aki holnap megtalál.

Valahol most is lennie kell
és ő pont így énekel.
Tán az utcán éppen jön felém,
ő is fázik rég szegény, a szél is fújja elém.
Hiszen együtt indultunk, és egyfelé futunk,
hova együtt érkezünk, ott csend lesz és béke,
kacsints az égre!

Ha eljönnél sok bús éj után,
s velem átlépnél a holnap ajtaján.
Várj rám!
Ha van rá még erő és annyi szív,
ami mindkettőnket biztos helyre hív.
Várj rám!

Várok, amíg ő jön el elém,
ha túléltem az éjjelt, megvárom a hajnalt.
S ha itt lesz, többé sosem sírom el,
hogy megkaptam az életet, csak azt nem,
aki mellém fekhetett és eldédelgetett.

Valahol most is lennie kell
és ő pont így énekel.
Tán az utcán éppen jön felém,
ő is fázik rég szegény, a szél is fújja elém.
Hiszen együtt indultunk, és egyfelé futunk,
hova együtt érkezünk, ott csend lesz és béke,
kacsints az égre.

Ha eljönnél sok bús éj után,
s velem átlépnél a holnap ajtaján.
Várj rám!
Ha van rá még erő és annyi szív,
ami mindkettőnket biztos helyre hív.
Várj rám!
Várj rám!