Kincsem (musical) - Berci dala

Szörnyű nap volt, jajj vágtató lovak
elragadtak mindent, mi útjukba akadt
a fekete balról szinte tűzet okád
kacsázva a hintó majdnem égbe szállt

Ott ültem a bakon minden csak egy pillanat
egyszer csak Mari apja elénk szaladt
ember nem lett volna ki talpon marad
mért ugrott elénk? nem lett volna szabad
szédült rohanás, puszta nyerzselő
nem fékezhette őket, csak a teremtő

Láttam, Mari rémült arcát
gyáván néztem fájdalmát
némán szótlanul álltam, oly hitványul éreztem magam
de a balsors most közénk állt
nem érdemlek csak halált
milyen gyarló ember lettem a becsületem semmivé vált

Bujdosni kéne, elmenni innen
mert ezt a szégyent nem élhetem
hogy nézhetnék eztán szemébe
meggyűlölne ezért

Boldogság lesz a mi sorsunk
holnaptól már nem lesz baj
csak mellettem legyél
kézen fogva megvénülünk
de ha ott leszel majd mellettem szívemben nem lesz tél

Mindenről csakis Vízváry tehet
azt mondta, megöl ha szólni merek
de én ígyis halott vagyok
mert nélküle ez nem élet már

Boldogság lesz a mi sorsunk, csak mellettem legyél
kézen fogva megvénülünk, de ha ott leszel majd mellettem
szívemben nem lesz tél

Ez őrület milyen bolond vagyok
ha innén gyáván elfutok
mért veszítsem el kit szeretek
a más bűneiért
elé állok, szemébe nézek szívemben még ott remény
talán még szeret és megbocsájt
ha nem hát jöjjön a tél

Holnaptól nem lesz baj csak mellettem legyél
kézen fogva megvénülünk de ha ott leszel majd mellettem
szívemben nem lesz tél