Vazul Vére Rockopera - Az átkozottak imája

Aki vár, aki félt
Tenyerében nyújtja feléd
Aki áld, nem ítél
Csak a szívét rakja eléd

Az igaz út az bennetek él
Felemel az égig, eléred
Amit ígér, nem kevesebb, mint
Minden, amid még nem lehetett, hogy
Hozzá hasonló szabad legyél

Ez a föld, ez a szél
Ami él, mind róla beszél
Ez a vér, a kenyér
Mind csak ad és semmi se kér

Menekülnöd nincs hova, miért
Egyedül hozzá, aki ért
Aki látta mennyit is ér
Az út, ami hozzá elvezet
Többé nem adná senkinek semmiért

Eladta vérét az áruló Vajk
Hátrahagyott mindent
Mit apáink, őseink bíztak reá
Felégette népünk örökét

Másokra bízza az alja munkát
Idegen vas a szívben
Bálványimádók kezén a báb
Hogy szent nevét áldják örökké

Latinul hazudik a kétszínű pap
Egy békét hozó istent
De a mi vérünk táplálja, holtakon át
Szúrja belénk szeretetét

Aki szabad az élettől mindent megkap
De e más gyújtotta tűzben
Egyre feljebb nyaldos a láng
A jövőnk lassan porig ég

Öld meg, pusztítsd, égesd, átkozd,
kösd fel, mérgezd, véreztesd ki, tépjed
A bálványnak vess véget
Tűzzel-vassal, kötéllel, tőrrel,
kardpengével, késsel, foggal-körömmel
Kővel, puszta kézzel ÖLJ!