Sativus - A cseppeken túl

Menetelünk, hol a menetjegyünk?
néha ereszkedünk aztán emelkedünk.
Nyugalom, öröm van, hogy ez elkerül,
de azért, mert nem ezer körül
mozog a számla, nem magas az áfa,
csak több millió per darab az ára.
Pislog a lámpa, akad az áram,
de csak zötykölődünk, maga a vágyba.
Nem haladunk rendesen előre,
de miből kapjunk új erőre?
Ha lehúznak a napok, emelem kalapom
amellett, aki emellett adagol
rendesen, aki mindig a toppon van,
akkor is ha elküldik a pont pont-ba,
sajnos nem mindig kopogtat,
a siker sarka a nyomomba.
Csak megyünk az úton, de mindig van ami
elcsábít, hogy az álmod wannabe
maradjon. Ne engedj a kísértésnek,
a tervek nem múlnak csak késnek.
Ezt vésd be!

Ref.:Az út hosszú amin vagyok,
de a szélvédőn valami ragyog,
a cseppeken túl, ami nagyon
vonz és nem ereszt soha, amíg agyon nyom. (2x)

Több év elmegy, történetek
spanok, esték, nők, életek
jönnek-mennek, önkétesen
feláldozva, főként ebbe
mindent, amim van, amim lesz
ez beteges, de az útunk az, hogy magunk után húzzuk a szekeret.
Ami súlyos, mert tele félkész tervekkel,
de én befejezem mit elkezdek,
ha beledöglök is, ezzel a lelkemet edzem meg.
Nem lesz jobb soha! Csak magasabb a tűrés határunk,
mert mindig lesz olyan, aki majd a hűség alá rúg.
Akinek a kisujjad nyújtod de a karod kell!
Rosszul vagy tőle olyan karót nyelt!
Ha tudod, hogy nehezen kapod meg,
akkor az neki mért adatott meg?
De ha az öledbe hullott megérte?
Nem te izzadtál megérte.
Senkinek ne hagyd, hogy magával rántson,
a kételkedő szavaival ártson.
Mert nincs alagút, ami véget nem ér,
ott a fény a végén, ha lépek felé
és hogy el ne bukjak az utolsó darabon,
azért viselkedek mindig ilyen ravaszon.
Lehet nyáron, télen, tavaszon,
de mindig ott az ujjam a ravaszon!

Ref.:Az út hosszú amin vagyok,
de a szélvédőn valami ragyog,
a cseppeken túl, ami nagyon
vonz és nem ereszt soha, amíg agyon nyom. (2x)