Dolák-Saly Róbert - A postás, aki megeszi a leveleket

Egy rém járja a várost, aki senkit sem kímél,
Hetek óta minden ember rettegésben él.
Zöld egyenruhában néha-néha meg-megáll,
Kapualjak árnyékában a pillanatra vár.

Szívében pokol lángaj gyúl,
Mikor a nagy táskájába nyúl.
S kihúzza onnan hamar sok száz ember levelét,
És akár a sakál a fogával tépi szét...

A postás, aki megeszi a leveleket istentelen lény,
gyomrában landol az összes expressz küldemény.
A postás a levélfogyasztó könyörtelen fenevad,
Legyen az csekk vagy számla, mindenbe beleharap.

Áááááá...

S jön, újra meg újra ez a gátlástalan rém,
Vészterhes hétköznapok baljós reggelén.
Acél biciklijével indul el sajnos közénk,
Rút mintás gumiabronccsal közeledik felénk.

És aztán fékez a kerékpár,
S a kerékpáros, jaj, leszáll.
A levelesládákhoz érve meggondolja magát,
és belapátolja a táska tartalmát…

A postás, aki megeszi a leveleket ördögi teremtmény,
A kedvenc része a desszert, a finom tértivevény.
A postás, mikor fiatal volt, még csomagokat is bekapott,
De idős gyomra ma nem emészti már a ragasztószalagot.

A postás még gyerekkorában válogatósabb volt,
Nem evett régi bélyegeket és csúnya képeslapot.
A postás, aki megeszi a leveleket annyira híres lett,
Hogy mindenki mondja, hogy ő a postás, ki megeszi a leveleket.

Áááááá...