LAY - Jégvirág

Beköszöntött a tél
Nincs már élet kint a mezőn
Kopár fákat tép a szél
Jégvirág nő kint a redőn
Bennem is nő az a virág
Elfagy az vér ereimben
Megdermedt az egész világ
Jégcsap csüng szemeimen


Rideg szívem meg nem dobban
Felolvadni nem fog soha
A jégvirágok szépen lassan
Eljutnak a túloldalra
Ott vár majd a megnyugvás
Az élet ami elhagyott
Vár még rám egy nagy alvás
Mielőtt még meghalok

Olvasszon fel valaki
Mert elemészt a jégvirág
Magával ránt a hideg télben
És nem bocsájt meg több hibát
Kihűlt kezem nyújtom feléd
Kékebb mint az óceán
Fagyott szívem teszem eléd
Csak annyit kérek nézz reám

Tekinteteddel olvassz fel
Ne hagyj jéggé válni
Mert itt maradok fagyott szívvel
Tetszhalott ként fogok várni

Olvasszon fel valaki
Mert elemészt a jégvirág
Magával ránt a hideg télben
És nem bocsájt meg több hibát
Szétrepeszt és összetör
Elemészt a jégvirág
Nem kel föl már többet a nap
És nem bocsát meg több hibát

Fúj a szél és reszketek
Nem élem meg már a tavaszt
Itt az idő elfekszek
Nincs már semmi ami maraszt

Olvasszon fel valaki
Mert elemészt a jégvirág
Magával ránt a hideg télben
És nem bocsájt meg több hibát
Szétrepeszt és összetör
Elemészt a jégvirág
Nem kel föl már többet a nap
És nem bocsát meg több hibát