Bíborszél - Cinizmus

Amíg álmokból táplálom magam
Állom a tüzet és büszke vagyok
Van bárgyú kis mosoly az arcomon
Röhögök, hogy mindjárt belehalok

Ködből lélegzem még tartom magam
Tartom a lelked s meglapulok
Fájó szívvel, de cinikus arccal
Röhögök, hogy mindjárt belehalok

Új tájakból élek és táplálom magam
A nappal kelek s nyugszom vele
A hold a lámpásom hideg éjeken
S már úton talál a hajnal szele

Harmatos füvekből oltom szomjamat
Így gyűjtök erőt s így menekülök
Távol a nyüzsgéstől, bizalmas szavakból

Legyőztek valahol, elvettek mindent
A világból éltem, így megvadulok
Halkan sikoltok, a bensőmbe mar
De röhögök, hogy mindjárt belehalok

Megsárgult cikkekből kiszabott életem
Ne lássák rajtam, hogy odavagyok
A hazugság ingébe bújtatják testem
S röhögök, hogy mindjárt belehalok

Várok valamit, egy világos képet
Látom a szád és nem mozdulok
Várok valamit, ami nem jön el soha
Röhögök, hogy mindjárt belehalok

Szavakba öntött, burkolt félelem
Mi lesz a vége, mit nem tudhatok
Már nem várok semmit, a célkereszt rajtam
Röhögök, hogy mindjárt belehalok

Új tájakból élek és táplálom magam
A nappal kelek s nyugszom vele
A hold a lámpásom hideg éjeken
S már úton talál a hajnal szele

Harmatos füvekből oltom szomjamat
Így gyűjtök erőt s így menekülök
Távol a nyüzsgéstől, bizalmas szavakból