Edda Művek - Tűzközelben

Korán reggel, ha indulnom kell monoton utamon nem kísér senki. Szürke az utca és szürke a gyár, szürke az élmény, ami rám vár. Szürke vagyok és szürke a ruhám. Ellopott álmaim kérem vissza! A gyárat körbe őrség vigyázza, nem értjük egymást, Te valakitől, valamitől félsz.

Kórus:
Nem értjük egymást, Nem értjük egymást, nem értjük, nem értjük… Nem értjük egymást. Nem értjük egymást, Nem értjük egymást, nem értjük, nem értjük… Nem értjük egymást.
Te valamitől félsz, te valakitől félsz.
Mindazt, ami szép volt, ami jó volt.
Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt.
Vágyakozásom is fáradt hideg az érzelmeim te nem ismerheted. Szürke a lány, akit ölelnem kell, a teste fáradt de engem nem érdekel. Apáink sorsát bőrömbe égetve hordom, cipelem, terhem nehéz.
Szikra eső mossa tisztára a lelkem,
itt aki hazug a tűzben gyorsan elég.

Kórus:
Itt, aki hazug, itt, aki hazug, itt, aki hazug a tűzben elég. Itt aki hazug, itt aki hazug, itt aki hazug a tűzben elég.
Te valamitől félsz, te valakitől félsz.
Mindazt, ami szép volt, ami jó volt. Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt.
Mindazt, ami szép volt, ami jó volt. Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt. Mindazt, ami szép volt, ami jó volt. Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt.