Sárosi Katalin - Eljött az éjfél (È mezzanotte)

Lá-lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.
Lá-lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.

Eljött az éjfél, mindenütt csend van,
induljunk lassan, lassan újabb álmok felé.
Szorítsd a kezem, hallgasd a szívem,
csillagok fénylenek ránk odafenn, árad a csend.
Eljött az éjfél csendesen, halkan,
varázs e némaság, a szívünk reszket belé.
Egymásra nézünk, úgy dobog a szívünk,
szó nélkül csodaszép titkot mesél, csókot ígér.
Mert most a szív egyet akar,
körül az ég, a föld, a víz az mind csupa dal.
Dalolom véled, ne érjen véget,
örökké zengjen és zúgjon a földi és mennyei kar.
Eljött az éjfél, mindenütt csend van,
valahol messze, messze már a hajnal dereng.
Egymásra nézünk, úgy dobog a szívünk,
hisz most a nappalok fénye is már kettőnkre vár.

Lá-lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.

Eljött az éjfél, mindenütt csend van,
valahol messze, messze már a hajnal dereng.
Egymásra nézünk, úgy dobog a szívünk,
hisz most a nappalok fénye is már kettőnkre vár.
Eljött az éjfél, szemembe néztél,
és most a nappalok fénye is már kettőnkre vár.
Lá-lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá, lá-lá.