Curtis - A művem befejezem

Köszönök a naptól, még a holdat is tegezem,
Minden átok bajtárs, és múltamat temetem.
A lefűrészelt csövűt lassan fejemhez szegezem,
A szememet lecsukom és a művem be fejezem.

Harangok szólnak, alvilág nyitva áll,
Bűnös lélek kutat, kitudja mit talál…
A hold is vérben úszik, az eső is szitál,
Tébolyult lények árnya, szívemért mind zihál.
Kevés itt minden átok, lidércek harca ez,
Örlődő idegjáték, mi úgyis sírba tesz.
Egy úton elindultam, nem tudom még mi lesz,
Harcok a másvilággal, ez ami körbe vesz.

Mert háború kell, csak a harc, meg a vér,
Testében a gonosz még enni kér.
Mért fél a szél, üres már az egész tér,
Ennyi gonosz gondolat kishelyen elfér.
Számtalan áldozat szárad a lelkén,
Csontokon taposva dicsfényt keresvén.
Pokol lobogói vezessék útján,
Ünnepi induló halotti torján.

Köszönök a naptól, még a holdat is tegezem,
Minden átok bajtárs, és múltamat temetem.
A lefűrészelt csövűt lassan fejemhez szegezem,
A szememet lecsukom és a művem be fejezem.

Köszönök a naptól, még a holdat is tegezem,
Minden átok bajtárs, és múltamat temetem.
A lefűrészelt csövűt lassan fejemhez szegezem,
A szememet lecsukom és a művem be fejezem.

Kárpótlást sem várok, mégis mit kapnék cserébe?
Az álszent papnak meggyullad a biblia kezébe(n).
Templom toronyból a kereszt esik és az apácák zokognak,
A temető is lángol, holtak sírjukban forognak.
Pokol sötét zászlók hada szüntelen, lobognak.
Vizet prédikálva, arany korsóból boroznak.

Ott nőttem fel, ahol a remény már kihalt,
El kellett viselnem mindig a vihart.
Széthullott családok, alkoholfüggők,
Érdekbarátok és az élettel küzdők.
Sebek, mik jelzik az elmúlás súlyát,
Szorítom démoni lelkeknek a torkát.
Tudtam, hogy eljön az ítélet napja,
És saját félelmünknek leszünk a rabja.

Nevethet rajtam az élet,
Egy lövést a szívembe kérek!
Az ördög csak tőlem félhet,
Mert átoktól véres a szívem.

Lelkemben legbelül vérzik,
Nem tudhatom, még meddig élek.
Lassan elbillen a mérleg,
És szétfolynak bennem a képek.