Vincze Lilla - Maradunk a Duna partján

Rövid üzenet egy hírlap oldalán
Nem is figyeled, ha olvasod talán
Minden pecsét, dokumentum kapható
Ami idegen megtanulható

Van ki menekül, van ki visszatér
Olyan szomorú bármit is mesél
Még nagy leszel, de ne hunyd le két szemed
Végre szabadon egyszer megpihensz

Száz és ezer évért száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján

Soha nem igaz, hogy elfelejtheted
Idegen a szó, nem élsz, csak létezel
Bár merre jársz, soha máshol nem találsz
Ami ugyanúgy mindig visszavár

Száz és ezer évért, ó száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján

Száz és ezer évért álmainkban nincs erő
Bármily gyönyörű is más hazája a sírja idegen kő

Olyan kicsi itt bárhová futunk
Mindig ugyanúgy összetartozunk
És felfelé az a szárnyalásnyi ég,
Ugye maradunk, ennyi épp elég

Száz és ezer évért, ó száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján
Száz és ezer évért álmainkban nincs erő
Bármily gyönyörű is más hazája a sírja idegen kő

Sírj, ne haragudj ránk!
Mi vagyunk itt Magyarország
Sírj, de legyen ez néma eskü
Büszke lehetek rád.

Száz és ezer évért, ó száll a lobogó, száll
Messze hegyek ormán maradunk a Duna partján
Száll a lobogó száll
Maradunk a Duna partján