Udvaros Dorottya - Ötödik nap

Négy napja túlságosan fáj
Úgy teszek, mintha itt volnál
Ülnél az asztal sarkánál
Úgy ahogy mindig is szoktál
Kérdezlek, mint ki választ vár
Minden szó szerte-széjjel száll

Várnám az ötödik napot
Hogy majd rólad végleg leszokok
Tolnám a nehézkes időt
Legyen úgy, mint mindig ezelőtt

Az ember a levegőbe néz
Még a csönd is ölbe ejtett kéz
Minden új nap túlságosan fáj
Úgy csinálni: Mintha itt volnál...

Ennél már többet kibírtál
Ez csak egy átmenet, hogy fáj
Négy napig tart az elvonás
Holnapra minden, minden más
Dúdolom föl-le hajlongva
Rád szoktam túl is rád szoktam

Várnám az ötödik napot
Hogy majd rólad végleg leszokok
Tolnám a nehézkes időt
Legyen úgy, mint mindig ezelőtt

Az ember a levegőbe néz
Még a csönd is ölbe ejtett kéz
Minden új nap túlságosan fáj
Úgy csinálni: Mintha itt volnál...

Másnapra ólmos lett az ég
Úgy tettem, mintha elmennék
Bennem már semmi sem volt szép
Jó volt a száraz üresség
Túléltem és most elmennék
Volt ilyen, s lesz ilyen még

Négy nap és itt az ötödik
Hogy az ember rólad leszokik
Mit látok, a képek üresek
A hiányod gyógyul, mint a seb

Kibírtam, most már mehetek
Csak a képek, a képek üresek
A képek, a képek üresek
Csak a képek, miért üresek..?