Udvaros Dorottya - Randevú (Közr. Jankovics Péter)

Itt van a perc, itt van a nap
Most már neki mindent szabad
Megmondom most övé vagyok
Amit akar, neki adok

Itt van a perc, most vagy soha
Nem leszek többé már ostoba
Megmondom azt, hogy képzeled
Csak képzeled, hogy csak játszhatsz velem

Itt van a perc, most megtudja ő
Azt, mit idáig én elhallgattam
Itt van a perc, és itt az idő
Azt, mit idáig én eltitkoltam
A vacak játékból végre elég
A félrebeszélést már rég meguntam
Őszintén mondjuk már ki
A keresett szót

Itt van a perc, kimondom a szót
Ennél tovább már nem hazudok
Csak rá gondolok, ővé vagyok
Ennél tovább én nem játszhatok

Most tudja meg, legyen elég
Hogy bennem is van annyi büszkeség
Hogy szakítok most és elmegyek
Arcába vágom, hogy ég veled

Itt van a perc, most megtudja ő
Azt, mit idáig én elhallgattam
Itt van a perc, és itt az idő
Azt, mit idáig én eltitkoltam
A vacak játékból végre elég
A félrebeszélést már rég meguntam
Őszintén mondjuk már ki
A keresett szót

Kimondom a szót. a szót, hogy: elég
Maradt még bennem büszkeség

Itt van a perc, itt van a nap
Nem mondom többé, hogy nem szabad

Én szakítok most, és elmegyek

Tiéd vagyok, nem értelek

Miket beszélsz, nem értelek

Azt mondom, hogy

Csak veled