Friderika - Alabástrom szelence

Hirtelen csend lett, ahogy a zsúfolt házba lépett,
bukdácsolt sűrű könnyű fátyolán át.
Arcában égtek a szúrós tekintetek;
Nincs helye köztünk, mind ezt súgták, mind őt gúnyolták.
Ő mégis ment tovább át a szégyen tűzfalán
míg térdre hullt Jézus lábai előtt.
S bár egy szót sem szólt, mégis mind értették őt,
ahogyan kiöntötte szívét, alabástrom szelencéjét.
Hadd szálljon fel jó illatként az én imám tehozzád éppen ugyanúgy.
Hadd mossam meg lábaid a könnyeimmel.
Hajammal hadd szárítsam fel.
Szeretnék most leborulni, hogy megmentettél megköszönni,
mindenért hálám kifejezni.
De a dalnál jobban szól egy szelence alabástrommal.
Emlékszem jól, úgy éltem azelőtt,
mint rab madár kit a bűn csapdába szőtt.
Értéktelen üres volt az életem.
Eltékozoltam mindent ami csak fontos lehet.
Elvesztem volna, de Jézus rám talált, és megmentett.
A szívem őrá várt.
Ezért most én is megteszem, a mester lábát megkenem.
Kiöntöm elé a szívem: Szeretlek, Uram!

Hadd szálljon fel jó illatként az én imám tehozzád éppen ugyanúgy.
Hadd mossam meg lábaid a könnyeimmel.
Hajammal hadd szárítsam fel.
Szeretnék most leborulni, hogy megmentettél megköszönni,
mindenért hálám kifejezni.
De a dalnál jobban szól egy szelence alabástrommal.
a dalnál jobban szól óó...
a dalnál jobban szó...l
a dalnál jobban szól egy szelence alabástrommal...
hoóó...