Csákányi László - Doktor úr (A Szabadság-szerelem c. daljátékból)

Társtalanul járogat az orvos.
Csak egy régi divatú, vén ernyőt hordoz.
És soha meg nem áll, betegekhez jár.
Bekopog, s kikopog mindent.

S mert kikopog, nincs titok ott semmi.
Tudja jól mi az oka, mit kell majd tenni.
Miért dobog úgy a szív, ha van egy kis ész.
Az egész nem is nehéz.

Doktor úr, doktor úr, itt benn valami fáj.
Azt hiszem a szívemmel baj van.
Doktor úr, doktor úr, úgy sajog ez a táj.
Így nyöszörög és könyörög sok panaszos száj.

Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl?
Jaj, ugyebár meggyógyít engem?
Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól:
Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

Szép feladat, hogy valaki doktor,
Bárha nem pihen is az ágyában sokszor.
Mert ide kéri egy, oda várja más,
S betege, s jöhet-e rosszkor?

Így bekopog sorra a sok ajtón:
"Kérem nyújtsa ki csak a nyelvét!
Sóhajtson!"
Ez nagyon ismert kór, ő is érzi jól
Bár arról egy szót se szól.

Doktor úr, doktor úr, itt benn valami fáj.
Azt hiszem a szívemmel baj van.
Doktor úr, doktor úr, úgy sajog ez a táj.
Így nyöszörög és könyörög sok panaszos száj.

Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl?
Jaj, ugyebár meggyógyít engem?
Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól:
Doktor úr, a maga szíve sose fáj?