Vaklárma - Szabadonfutó

Rozsdába fordult az aranykor
Keresztjén a szó mint hideg szegek.
S a lét ízére szomjazol,
Míg a semmittevés betemet.
Védetlen korba jutottál,
De sosem erről álmodtál.

Parttalan sodródsz a tengeren,
S iránytűd a kényszertől ingatag,
Mert biztatnak szüntelen,
Hogy a döntések feltámasztanak.
Védetlen korba jutottál,
De sosem erről álmodtál.

Légy ami voltál, légy újra szabad!
Dobd el a súlyokat, s csak szaladj!
Fuss ki az időből, s szakítsd le gombjaid,
vesd le másoktól kapott elvárásaid.
Érezd a talpnyaló fű tüskéit,
Hallgasd a csikorgó kő meséit,
Lásd ahogy minden visszafele halad,
S társként veled már csak a szél szalad.

Korlátolt utak, felfestett sávok,
Társaid élete sínen van már,
S húznak az elágazások,
De a döntésért a félelem az ár.
Védetlen korba jutottál,
De sosem erről álmodtál.

Légy ami voltál, légy újra szabad!
Dobd el a súlyokat, s csak szaladj!
Fuss ki az időből, s szakítsd le gombjaid,
vesd le másoktól kapott elvárásaid.
Érezd a talpnyaló fű tüskéit,
Hallgasd a csikorgó kő meséit,
Lásd, hogy minden visszafele halad,
S társként veled már csak a szél szalad.