Horváth Ákos - Egyszer angyal jött közénk

Kinn a ház előtt egy reggel buszra várt.
Minden érkezőre rámosolygott.
Nem hitték. Nem értették.
Furcsa kép volt.
Üres, fáradt arcok gyűrűjében állt.
Messze néztek mind, a semmibe, és
nem látták. Vagy nem hitték.
Annyira szép volt.
Mire leértem, hogy megnézzem,
milyen angyal jött közénk,
csak az üres, hajnali megállót láttam már.
Ment a buszon, vitte a szerencsém,
de éreztem, visszanéz rám.

Vár, biztosan vár.
Csak nem tudom, hogy merre.
Talán nincs is nagyon messze.
Vár. Biztosan vár.
Az nem lehet, hogy mégsem,
olyan szépen végiggondoltam már.

Jön a hajnal, és az ablaknál talál.
Korán felkelek, vagy le sem fekszem,
mindegy már.
Csak még egyszer újra látnám.
Megy a tömeg. Senki sem tudja már,
egyszer angyal jött közénk.
Kicsit pihent itt egy hajnalon a házunknál.
Ment a buszon. Vitte a szerencsénk,
de éreztem, visszanéz rám.

Vár, biztosan vár.
Csak nem tudom, hogy merre.
Talán nincs is nagyon messze.
Vár. Biztosan vár.
Az nem lehet, hogy mégsem,
olyan szépen végiggondoltam már.

Na-na-na…Egy hajnalon erre járt. Vár még.
Na-na-na…Egy hajnalon erre járt. Vár még.
Ha-ha-ha…Vár még.
Ha-ha-ha…Vár még.