ÉSTE - Tragikomédiások

Álmomban- cirkuszban jártam
A karzatról felzeng egy dal
Kopottas rézszínű trombitán
Érzem, hogy lelkembe mar
Belülről tágas a sátor
Gyertek, csak gyertek hamar
Törpék és táncosok várnak
A telt ház az nem lenne baj
Frakkjában félkövér bűvész
Könyékig kalapba nyúl
Hófehér arcára írva
Sajnos már döglött a nyúl

Mert az egész világunk szemfényvesztés
És ez is csak illúzió
Hogy melletted fekszem egy ágyban
Csak cseppen az infúzió

Odafönt lebegve zúgnak el
Szárnyukat nem látta más
A trapézon lógott a szívem
Több voltál, mint látomás
Bohóc, csak az voltam úgy hiszem
Sírtam és nevettem én
Kacéran kacagtál rajtunk
Komédiám kezdetén
Te is csak téped a láncot
De erőművész nem leszel
Gondoltad ez csak egy játék
De a porondra születni kell

Mert az egész világunk szemfényvesztés
És ez is csak illúzió
Hogy melletted fekszem egy ágyban
Csak cseppen az infúzió

Hangosan felzúg a publikum
A halál már ugrásra kész
A világszám végül elmarad
Mert kezedet nem fogta kéz
Tekerném tovább a verklit
A majom még vállamra ül
Egyedül ő tudja rólam
Hogy mit érzek itt legbelül