Marathon - Elveszettek angyala

Itt van megint. Az asztalomhoz ül.
Valahonnan mindig eljön éjfél körül.
Belenéz a fejembe, és azt mondja, hogy jó,
van elég hely, elfér egy kis depresszió.
Azt hazudja mindig, nem marad soká,
nem szeretné, hogyha az estém elrontaná.
Csak éppen rám köszönt és máris elrohan,
ma még vagy százegy helyen randevúja van.
De nem mozdul. Ki se bontja szárnyait.
Látom, újra úgy lesz már, hogy itt lesz hajnalig.

Az elveszettek angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
És minden úton jön mögöttem, mint a szellemkép,
mintha attól, hogy te nem vagy már, én elveszett lennék.

Nem véd meg tőle a legjobb társaság.
Zene szól, és lány is volna – még sincs tovább.
Amikor már nem hiányzol, ideül mellém,
azt súgja, jobb volna, ha mégis itt lennél.

Az elveszettek angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
És minden úton jön mögöttem, mint a szellemkép,
mintha attól, hogy te nem vagy már, én elveszett lennék.
Elhagyottak angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
Elveszettek angyala, elveszíthetne már.
Nem hiányzol többé. De bárcsak itt volnál.