Szenes Iván - 1924-ben

1924-be, csillagfényes éjbe
A főváros szívébe
Megérkeztem én.

S mert elhozott a gólya,
Rám került a pólya
S az élet minden jója
Villogott felém.

A szüleim a szerelemre rávettem,
S ők ünnepelték az, hogy én nem lány lettem.
Mert már, akkor sem csípték
Az egyenjogúságot,
Midőn a nagy világot
Megpillantottam én.

Csak az első 85,
Csak az első 85,
Csak az első 85 év nehéz.
Azután már semmi több,
Csak az első 85,
Azután már könnyű tánc az egész.

Senki nem ül a széken,
Az üres nézőtéren
A közönséget várják a kopott bútorok.

Az antik cserép kályha,
A színe, mint a mályva,
De rögtön tűz ég benne,
Ha bárki fázni fog.

A sztárok nevét olvasod a színlapról,
És ők rád néznek a nemlétező színpadról.
De ebbe sincsen álság,
Csak a gazdasági válság.
Különben is bőven akad színház
Ma színpad nélkül is.

Csak az első 85,
Csak az első 85,
Csak az első 85 év nehéz.
Csak az első 85,
Meg az első 71,
Meg az első 22,
Meg az első 13.

Csak az első 85,
Csak az első 85,
Csak az első 85 év nehéz.
Hozzon az biztos vigaszt,
Hogy mi együtt hisszük azt
Hogy utána könnyű tánc az egész.