Kishonti Ildikó - Tíz után

Nekem bizony fiam pénz kell,
meg villa, bunda és ékszer.
Ezer a személyem,
személyem egészen más, mint más.

A nő a legnagyobb költő,
ijesztő mennyi pénzt költ ő.
S ebben a lokál meg a szesz,
meg a dzsessz hibás.

(Na figyelj, mi lesz!)

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

(Ideges vagy? Az a Jó!)

Tíz előtt,
esetleg meghajlok a víz előtt,
de rögtőn kérek egy kis ízlelőt,
s ez már kiengesztel.

Éjfélkor vár a bár,
s egy nő ma már csak pezsgőt rendel,
Így rögtön más sz íz,
hisz már a víz a halnak sem kell.

(Hát még nekem)

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

(Szóval még neked áll feljebb?
Bár úgy lenne! Jól van, akkor elmegyek!
És tudod, hogy mikor jövök haza?!
Azt csak várd ki, hogy mikor jövök haza!)

Ma egy előkelő dáma,
ha már beül a kis bárba,
nem ihat vizet,
ha barátja fizet egy jó
(barátja...hallod?!) pezsgőt.

Elismerem, hogy ez így van,
nincs hangulat , ahol víz van,
és ezt már Szókratész előtt is tudták a nők.

(De jó, hogy kimondtam, mert)

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

(Je! Naná, hogy kell!)

Tíz előtt,
esetleg meghajlok a víz előtt,
de rögtőn kérek egy kis ízlelőt,
s ez már kiengesztel.

Éjfélkor vár a bár,
s egy nő ma már csak pezsgőt rendel,
Így rögtön más sz íz,
hisz már a víz a halnak sem kell.

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.