Komonyi Zsuzsa - Ha belehalok százszor is

Aki szeret, az nem tud csalni,
Olyan tiszta, mint az ég.
Aki szeret, az úgy tud csak adni,
Oda dobná mindenét.
De a szerelem furcsa játék,
Csupa lázas őrültség, fájdalom és féltés.

Már sose bújsz hozzám, úgy, mint régen,
És az aki voltál, eltűnt, érzem.
De szívem ez az őrült, még is rád vár,
És tudom ez mindig így lesz már.

Ha belehalok százszor is, hogy elveszítlek téged,
Vagy gyötör is a félelem, mert más is érdekel,
És ha százszor visszajár még,
a múltadból egy árnyék,
Nem számít más, szeretlek én.

Látod, ugyan azt érzem még most is,
Ha a tested hozzám ér.
Nekem annyi se kell, hogy szólíts,
Szívem szótlan is megért.
De a szerelem kegyetlen játék,
És ha kihűl a szenvedély,
Jéghideg az éj.

Már sose bújsz hozzám, úgy, mint régen,
És az aki voltál, eltűnt, érzem.
De szívem ez az őrült, még is rád vár,
És tudom ez mindig így lesz már.

Ha belehalok százszor is, hogy elveszítlek téged,
Vagy gyötör is a félelem, mert más is érdekel,
És ha százszor visszajár még,
a múltadból egy árnyék,
Nem számít más, szeretlek én.

Olyan régen az életem lettél,
Olyan régen már több vagy mindennél,
Nekem sohase kellett más,
Örökké várnék rád.
Ha egy nap mégis elhagysz,
Szívem mindig visszavár,
Bolond szívem rád vár.

Olyan régen egy álom visz melléd,
Olyan régen egy út itt véget ért.
Nekem sohasem kellett más,
Örökké várnék rád.
Ha egy nap mégis elhagysz,
Szívem mindig visszavár,
Bolond szívem rád vár.

Olyan régen az életem lettél,
Olyan régen már több vagy mindennél,
Nekem sohase kellett más,
Örökké várnék rád.
Ha egy nap mégis elhagysz,
Szívem mindig visszavár,
Bolond szívem rád vár.