Kulka János - A régi szeretők dala

Hát persze voltak szörnyű évek,
húsz év együtt hát belefért.
Ezerszer mentél el, de végleg,
ezerszer mondtam, ennyit nem ér.
A bútorok és a két szobánk,
hallotta minden nagy vitánk,
s őrzi a viharok nyomát.
Amikor minden megváltozott,
azt mondtad unalmas vagyok,
s tényleg untam a hallgatást.

De jó veled,
persze hogy más, mint rég, de értelek.
Régen nem láttalak, csak néztelek
és jó nagyon, hogy végre látlak.

Ismerem minden mániádat,
ismered minden trükkömet.
Hosszan tűrted a taktikákat,
néha mégis elvesztettelek.
Volt közben pár aljas csalás,
mit meg nem bocsájtott volna más,
kiélveztük az életünk.
De végig és mindenekelőtt
megtettünk mindent tőlünk telhetőt,
nehogy közben felnőttek legyünk.

De jó veled,
persze hogy más, mint rég, de értelek.
Régen nem láttalak, csak néztelek
és jó nagyon, hogy végre látlak.

És ahogy elmúltak az évek,
úgy talált ránk a nyugalom.
Rájöttünk már, otthon ülni
nem elképesztő unalom.
Sírni már rég nem láttalak,
nem rejtesz kínos titkokat
én is higgadt lettem halk szavú.
Egyre csendesebbek leszünk,
és jó nem kell küzdenünk,
nem dúl a régi háború.

De jó veled,
persze hogy más, mint rég, de értelek.
Régen nem láttalak, csak néztelek
és jó nagyon, hogy végre látlak én.