Vári Éva - Padam... Padam...

Egy hang kísért nap-éjjen át,
Mely mennyet és poklot megjárt
A múltból jön akár csak én
Szól zenekar száz hangszerén

Már éreztem megőrít menten
És akartam tudni okát
De hiába él a szó bennem
A hang mindig szavamba vág
Őrjítőn, hallom tovább...

Padam, Padam, Padam,
E hang árnyékként rohan velem
Szíven üt és én emlékezem
Padam, Padam, Padam,
Gúnyol bánton és fölényesen
Űzi, hajszolja emlékek vad honát
A hang, mely múltamba lát

Hány szerelmed volt?
Nem kevés
A sorsom az emlékezés

A hang mondja:
Mondd minek tűrsz?
Hisz sorsod az emésztő tűz

A húsz évem pergő dobverés,
Mint szerelmi komédiák
Az életem sosem lesz egész
Mint kanyargó, zilált világ
Mert a hang, közbe kiállt!

Padam, Padam, Padam,
Csupa szeretlek, utcák kövén
Padam, Padam, Padam,
Csupa örökké, ősz idején
Padam, Padam, Padam,
Csupa hazudott nagy vallomás
Engem újra az utcára hajt e hang
Miért ne, hisz nem lettem más

Őrült zaj, mely az agyamba vág

Hozza elém az árnyak sorát

Látnom kell újból mindent mi fájt

Mert a hang, melynek ritmusa őrjítő
Egy szív, mely kong, mint a kő...