Zalatnay Sarolta - Mondd nekem

Volt nekem már mindenem,
és túl vagyok már mindenen,
és kaptam én már annyi földi jót.

Láttam én már sok csodát.
És éreztem, hogy nincs tovább,
de nem kaptam a legfontosabb szót.

Kérdeztem már annyi embert. Egyikük sem válaszolt.
Már csak rajtad áll, hogy ezt most megválaszold.

Mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Jóságomban látsz-e bűnt, s a hibáimban jót?
És a jóban, rosszban önmagát adót?

Átéltem már vágyakat, és el nem múló vágyakat,
és felébredtem, mint egy nincstelen.
Figyeltem már sorsokat, és megfejtettem titkokat,
de önmagam még most sem ismerem.

Kérdeztem már annyi embert. Egyikük sem válaszolt.
Már csak rajtad áll, hogy ezt most megválaszold.

Mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Jóságomban látsz-e bűnt, s a hibáimban jót?
És a jóban, rosszban önmagát adót?
Mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Jóságomban látsz-e bűnt, s a hibáimban jót?
És a jóban, rosszban önmagát adót?

Óh, mondd nekem, hogy mennyit érek én?
Mondd nekem, hogy mennyit érek én?