Poór Péter - Vén csavargó

Megpihenni ültem le egy padra,
itt a téren ülnek annyian.
Vén csavargó telepedett mellém,
kérdezgettem nagy kíváncsian.
Mondta, hogy az országutat járja,
por lepi és gyakran szomjazik.
Meghívtam egy pohár vörösborra,
s kértem, hogy még meséljen kicsit.

Vén csavargó, maradj még velem,
meghallgatlak újból szívesen.
Hogyha száraz lett a torkod,
igyál rá egy jó nagy kortyot,
aztán folytasd a mesét nekem!
Vén csavargó, maradj még velem!

A Tisza menti falvakat bejárta,
ott is járt, hol én voltam gyerek.
Ismerte a házat, ahol laktam,
kapott ott egy darab kenyeret.
Ott áll még az udvaron a fűzfa,
a hinta, amely most oly elhagyott.
Tornácon a kecskelábú asztal,
minden ott van, én meg itt vagyok.

Vén csavargó, maradj még velem,
meghallgatlak újból szívesen.
Hogyha száraz lett a torkod,
igyál rá egy jó nagy kortyot,
aztán folytasd a mesét nekem!
Vén csavargó, maradj még velem,
meghallgatlak újból szívesen.
Hogyha száraz lett a torkod,
igyál rá egy jó nagy kortyot,
aztán folytasd a mesét nekem!
Vén csavargó, maradj még velem!
Maradj még, maradj még velem!